- mit tegyek, elegem volt a mai napból
- ez már a holnapi nap.
- látod? megmondtam.

-pusszantlak.
-na még ez is.

elveszett a gruber ági, sá-lalá-lala,
szilágyinak dolgozatja nincsen nyomtatva.
a szabolcs is ma hívott föl, sálálá-lalá,
ferenczit kereste rajtam, nincs egy órája.

világéletemben szerettem volna egy macskával aludni.
és sose jöttem rá milyen hülyén hangzik ez a mondat.

Baszódüh, szakkifejezés.
ugyanonnan

"Sokat ír ez az ember: Hrabal fölül a gálya."

és ma reggel ez úton ajánlok a figyelmetekbe: az ember aki egysorokat tudott.

valahonnan innen

tévedtem az előbb, amikor a légyről írtam. beleszállt a fülembe.

Szemidoga J.A.-hoz.

van egy legyem. mindenfelé követ. egyre idegesebb. engem nem zavar, de ő dühösnek tűnik. vajon fordítva is hasonló a helyzet?

Futni kezd. Haja lobban a szélben. Ruhája lebben, cipője koppan.
Nagyot – ez némileg meglepi.
Megáll.
Körbenéz, csak, hogy biztos lehessen a dolgában, de a szürke vár
falai megnyugtató tömörséggel zárják rövidre.
Lehetőségeit.
Újrapróbál.
Lép, s döbbent csöndben halad pár centit.

Madarak.

nem vicces, aranyos, de nem jut eszembe más most. még.

Ez itt, a folytatás.

Ma ilyesmivel töltöttem az időm. Holnap is jön még.

Ketten voltak, egy nagy és egy kicsi. Hangtalanul osontak végig a szürke, kihalt folyosón, útközben gondosan ügyelve a cserepes virágokra. A nagy bizonyos időközönként köhintett egyet, és tett egy furcsa fejmozdulatot, amire a kicsi, mintegy válaszképpen, elővette, és megnézte zsebóráját.
Napok óta osontak, ránézésre minden cél nélkül.
Lépteik neszét elnyelte a folyosó csöndje.
A kolostor, amelyben a folyosó húzódott, tegnap készült el. Négyszáz kőműves, tetőfedő, ács, és egyéb munkás dolgozott rajta éjt-nappalt nem kímélve.
Talán furcsa lehet ezt mondani, mégis némileg mind a négyszáz ember azért dolgozott, hogy ezek ketten - a kicsi és a nagy - lopakodhassanak a folyosón, bár maguk sem tudtak róla.
Most épp aludtak. Négyszáz ember hortyogásától volt csöndes a hegycsúcs. A környék is csendesen szundított. A közelben egy örökzöld erdő suttogott szépeket a pirongó, csillagfényes égboltnak. A Hold távolabb, lágyan egyensúlyozott a kolostor tornyai között kifeszített kötélen, majd lassan lepottyant róla.
Hajnalodott.
A két alak - egyik a másik után - néma sikolyokkal vesztek bele az első fénysugarak pusztító sortüzébe, alig pár lépésnyire az annyira áhított ajtótól.

Odabent, a kisfiú újabb nehéz álomból ébredt, és majd két percbe telt, míg verejtékező szorítása a párnán végre elengedett, s az álom maradékát is ki tudta dörgölni a szeméből.
Végigborzongott, majd lassacskán hozzáfogott a reggeli mosakodáshoz. Mire felöltözött, s kiért az ebédlőbe, már szinte teljesen el is felejtette azt a két alakot.
A kicsit, és a nagyot.

- megváltoztál.
- megváltoztam.

rá kellett jönnöm, h nem kedvelem azokat a blogokat amelyeknek van olyan címkéjük, hogy brühü.

"Tudod Sóder, az étel olyan mint az élet. Néha az ember nagyobbat harap belőle mint amekkorát bír, és akkor azon kapod magadat, hogy mindent telehánysz életettel. [...] Bizony, az élet néha undorító, úgyhogy mindíg tarts magad mellett egy vödröt!"

Ma láttam egy mesét, amiben a kisfiú (aki egy lila lányos macska volt vékony hanggal) annyi fagylaltot evett, hogy az óvó és féltő professzor - apalény (aki viszont egy kék rúdszerű valami volt fogorvosköpenyben, einstein-bajusszal) merő szeretetből csinált neki egy fagylalt embert - aki folyton a saját testével etette innentől kezdve.

Igazándiból nem tudom mikorra heverem ki.

a sötétben hangosabbak a gondolataim. pusztába kiáltott szó, vagy mifene.

"Azt utálom a nyárban, hogy bármilyen tej megromlik a harmadik napra, és itt maradok üres kávéval. Csak hogy ne legyen semmise tökéletes."

Text és a homokvárépítés

zaj, villódzó fények, még több zaj, ropogás, autók, repülők, ki tudja még mi minden más, hajók is. angyalok ölnek ördögöket, emberek embereket, fegyverrel, késekkel, tőrökkel, kardokkal, vérrel, szóval, termékekkel, rúzsokkal, táncokkal és hülye ruhákkal, zenékkel, meg nem értett hősökkel, hősnőkkel, hősnőkért, itthon, máshol, áremeléssel, leszállítással, bkv-vel, izzadsággal, porral, kosszal, mocsokkal, állatokkal, állatokon, állatokban, hóban, fagyban, két kézzel, egy kézzel, ahol érik, ott rúgják, mocskos világ, tiszább szobák, korai kezdések, régi jó legények, hétköznapi harcok, elvetemült gonosztevők, kismamák, nagymamák, a hihetetlen zajos-mocskos-véres-izzadós egyveleg körtáncban egymás után, miért nem vesz porszívót, adunk hozzá lejátszót, ajándék 990-ért, elmúlt a karácsony...

megint nem találom a távirányítót.

a pissoire tündér egy kedves idős néni, fogatlan, ráncos, ragasztott, zöldessárga műanyag szárnyakkal és egy wc-pumpából átalakított varázspálcával, természetesen korrekt takarítós papucsban és ruhában, aki, fel felbukkan a pissoire mellett, és időnként így kiált fel:
"Nini! Egy F A L L O S Z!", majd ott hagy egy garast cserébe.

a garas persze mindezt utálja, mert csomó magyarázkodással jár, hogy miért vizes a ruhája, hogy került oda, meg a család se igazán érti, h hova lett, és nemegyszer igen hosszú az út is hazáig.

de a lényeg természetesen a fall-osz (a fall offból) .

korán kezdtük mi ezt, nagyon korán

- "Dekrepitáció, dekrepitálás. Nyelv: francia. kristályoknak hevítés hatására bekövetkező, gyenge, pattogással kísért szétesése." na ezt pl úgy olvastam: királyoknak hevítés hatására bekövetkező, gyenge pattogással kísért szétesése

- én úgy, h kislányoknak, de az a bekrepitálás.

eyt a syar billentzűyetet.

"Róbert (latinosan Robertus de Fluctibus), angol filozofus, szül.Milgateben (Kent) 1754., megh. Londonban 1637 szept. 8."

"Kiválóbb műve: Utriusque cosmi, majoris et minoris, metaphysica, physica atque technica historia (Oppenheim 1617)"

Ég a napmelegtől a kopár szik, szajha?


sokan úgy gondolhatják, a fönti mondat a cikk linkelhetőségének érdekében, egy humorosabb pillanatomban született. holott nem.

ez történik, ha túl sokáig olvasol netet.

"Olyan vagyok, mint a térdszalagrend, hogy rossz az, aki rosszra gondol..."

"Az emberek akkor kezdenek el magukkal foglalkozni, amikor senki nem akar velük foglalkozni."

(a maszturbációról)

"Ezt nem fogja elfogadni senki, mert erre nagyon rövid az idő."

"[...]egyébként minden ember tűzimádó, mert a tűz volt az, amiből kicsiholták a civilizációt."

"A zsiráfról sokminden elmondható, [..] minden gyerek szereti, minden felnőtt is szeretheti, csak egy dolgot nem mondhatunk el róla, hogy okos."


Perlaki Tamás előadásán jártunk

hülye dolog is az, mennyire kevés vicces dolgot tud mondani az ember, ha leönti a nadrágját.

hajnal három elmúlt, és még mindíg jóbarátok bakikkal próbálok elálmosodni.

nem megy.

Érdekes, hogy a pulinak és a komondornak nem hullik a szőre, a többi kutyának pedig igen, a delfinnek viszont nincs evolúciós őse, csak intelligenciája.

olvasgatok

vajon tudhatja-e az ember biztosan, hogy nem laci

Magányos vasárnap

alszik a macska
nem megy a tv
nincs otthon senki
holnap meg munka

Toksoki Áron versei

"apám a múltkor arra ébredt, h ül a laptopban és ezerrel vakarózik"

lázadni emberi dolog

- már mik?
- szekrényeim.
sztem
van egy nagy szekrényem
amiben htul
hátul
vannak még más szekrények is
az elfeledett korok szekrényei
más emberek szekrényei
az elhagyott tárgyak szekrényei
a rossz álmok szekrényei
meg még pár másik
úgy sejtem, hogy valahol kell lennie egy fiatalkori szerelmek szekrényének is
egy másikban pedig én állok mint rupert a bohóc
na abban tartom a fél pár zoknijaim másik felét
igyak még kávét?

- és mér raksz te rendet?
- azt hiszem ennek köze van az újévhez, a szivarhoz, és a halálbüntetés visszaállításához, amit anyám kilátásba helyezett, amennyiben másként döntenék

megtaláltam a gombfocijaim. egy lego-s dobozban voltak, a szekrényemben lévő kőkorszaki NDK-s utazótáska alatt a scanner mellett.
tulajdonképpen ideje volt már elkezdeni a rendrakást.
tulajdonképpen.