hogy fér el ennyi minden az orromban

az elgondolt burgonya

élete de nehéz

de jó is neki

mert nem eszi a penész

az elgondolt burgonya

holnap is friss lesz még

az idő vasfoga

nem látja őt meg még

az elgondolt burgonya

élete mégis szar

hiába próbálk'zik

nemlehet sosem hal

az elgondolt burgonya

nem túl egyszerű

siralmas életén

folyton keserg ő

az elgondolt burgonya

jó kurva anyját már

hogy hétfő délelőtt

megint basztat már

az elgondolt burgonya

nem élt már hiába

eladunk negyvenet

és van pénz piára

- viszont van savanyúkáposztám. minden jóra fog fordulni.

- ezzel meggazdagszunk

- aztán kiadhatjuk a szólószőlőt meg a könyvtárazókrumplit

- na, télleg visszafekszem

- hát, vélhetően én is.

- te nem "vissza", te "le".

- nos.. najó. de technikailag, ahhoz most egy igen hosszas evolúciós retroelmélet szükséges. bár már le tudok értelmes szöveghelyre írni olyan szavakat mint retroelmélet. bár tény, hogy még nem álltam fel.

nem szeretem amúgy sem azokat az embereket akik tektonikus mozgással közlekednek

- hol vagy most?

- az asztal alatt.

- így már kezd világos lenni. kivéve...

- kivéve?  

- hogy mi a fenét keresel ott.

- ami azt illeti, azt hiszem, hogy ha majd felébredtem másnapos leszek, uh leültem az asztal alá, h ha majd ez bekövetkezik, akkor megfelelő helyen érezzem magam szarul.

- hijj de forró ez a tej. hogy nem fájt a bocinak...

- ez egy zaklatott lelkiállapotú boci volt

- a gázsütőn

- egy lángoló hajón

- ami süllyedt

- az egyenlítő közepén

- miután a föld kisiklott

- és egyenesen zuhant a napba

- de még mielőtt odaért volna

- közvetlen az eredeti pályálya eddig legnaphozökelebbi részén. véletlen nyílt egy feketelyuk,

ami beszippantotta a galaxist

- így hát a tehenünknek aznap sem volt épp jó napja.

- pláne h a gazda megint másnaposan fejte meg.

Mindjárt megint hétfő.

Nem vagyok dagadt csak ünnepien telt.

-apropó, feltaláltam a kis magyar miafaszt.

-ennek kisebb változata a magyar zsebmiafasz

Megtaláltam a főcímzeném. ez van.

a múltkor eljutottam odáig, az egyetemi közigazgatás ágai-bogai között, hogy megkérdezte a tanszékvezetőm, tulajdonképp mit is csinálok én a szakon.

később aztán másfél órán át kerestük google-maps-on a szülőfaluját.

egész egyszerűen gyűlölöm, amikor a főszereplő köszönés nélkül lerakja a telefonját.

hihetetlen érzés, amikor végre sikerül meggújtanod ritmusra az öngyújtódat

...amikor még a bicskát is bunkósbotból pattintották kővel.

Rajzoltreklám
Uploaded by savingup

egész nap olyna veszettül elkeseredett volt az idő, mint ritkán.

nap közepén ittunk sört.

fordítottunk a könyvtárban.

fáztunk különböző helyeken.

segítettem visszamászni az ágyra.

ettem fagylaltot sóskával,

és basszameg frissességszagú a hajam.

Téged se szeret, meg téged se szeret, meg a tanárokat se szereti, meg a diákokat se szereti, csak engem szeret, mert nekem hozott löncshúst!

van az időjárásnak mostanában egy olyan érdekesen szubjektív vonulata, ami azt eredményezi, hogy mindíg akkor esik, amikor én olvasni szeretnék.

a legnapsütésesebb órák természetesen a görög leíró nyelvtan, és a vegyes görög próza-olvasások köré csoportosulnak.

a hosszabb nyelvtani szerkezetek alapvető sajátossága, hogy baromi unalmasak.

Elpusztult már a föld?

Vannak az életben megkerülhetetlenül unalmas helyzetek.

néha csak az van.

A görögtanulás az emberi alaptermészet szabályainak való abszolút engedelmeskedés. (vö.: alkoholizmus)

hétfő van.

- anyám vett új sajtráspolyt. vagy miafene, reszelőt.

- arra gondolsz, ami ilyen ráspoly alakú?

- nem, arra amitől kisebb darabokra esik a sajt.

- á, penész

ébredés utáni második legrosszabb dolog, amikor rájössz, hogy hány óra van.

az első természetesen az, amikor ráébredsz h megint hétfő.

keresem mindazon sorstársaimat, akik szorultak már be az ágyneműtartójukba.

ma elvittük az elsősöket beavató-inni. az egyikük el is jött, de később elment, mert.
holnapra másnaposság-ízű lesz a hangom.

A zsiráf kóser.

kiskoromban sokat álmodoztam arról, mi lenne ha találkoznék a jövőbeli önmagammal.
egyik ismerősöm szerint ha ez mostanában esne meg, vélhetően leköpném magam.
szerintem én ennél szkeptikusabb vagyok, de azért rakok el zsepit.

elkezdtem írni egy postot arról, hogy újabban engem soha senki nem keres telefonon. aztán rájöttem hogy ez patetikus, és felhívtak hárman.

ma reggel arra a borzasztó, viszketés-jellegű érzésre ébredtem, hogy be kell pakolni a táskám, és indulni kell az iskolába, mert osztályfőnökivel kezdünk.
szeptember elseje van, és én még nem vettem fel órákat.

ha a világ összes lefolyójának rögzítőcsavarjai hirtelen kilőnének a lefolyóból magából, vajon hány, gyanútlanul a csap fölé hajolva ivó ember vesztét okozná az egész?