"Tudod Sóder, az étel olyan mint az élet. Néha az ember nagyobbat harap belőle mint amekkorát bír, és akkor azon kapod magadat, hogy mindent telehánysz életettel. [...] Bizony, az élet néha undorító, úgyhogy mindíg tarts magad mellett egy vödröt!"

Ma láttam egy mesét, amiben a kisfiú (aki egy lila lányos macska volt vékony hanggal) annyi fagylaltot evett, hogy az óvó és féltő professzor - apalény (aki viszont egy kék rúdszerű valami volt fogorvosköpenyben, einstein-bajusszal) merő szeretetből csinált neki egy fagylalt embert - aki folyton a saját testével etette innentől kezdve.

Igazándiból nem tudom mikorra heverem ki.

Nincsenek megjegyzések: