frissítő

ez úton szeretném megköszönni annak a szép, sárga sportkocsinak, és a benne ülő, két, szívükben gyermek, de lelkükben szép úriembernek, hogy viszonylag nagy sebességük ellenére is, már messziről felismerték milyen nehezen indult a mai napom, és biztos milyen fáradt vagyok, és kedvesen, önzetlenül, ám gyermekien kacagva előzékenyen felgyorsítottak, hogy pont akkor érjenek a kátyúban tegnap óta összegyűlt, friss, finom, üdítően hűs, a reggeli szélben lágyan fodrozódó, enyhén habzó esővízhez, amikor biciklimmel én is megfelelő közelségbe kerültem hozzá, és álhatatosan bravúros kormánymozgással java részét az arcomba juttatták, frissítő gyanánt, ezzel ismét megerősítve emberekbe vetett hitemben.