Ma, délután, a Blaha - aluljáróban, odajött hozzám egy régi kedves ismerősöm, aki úgy egyébként kéregetéssel tengeti ideje java részét. Kezet ráztunk, eldumáltunk az éjszakai élményekről, majd megkérdezte hova megyek. Én az igazságnak megfelelően mondtam, hogy megyek dolgozni.
Elsőre nem értettem miért néz rám olyan furán...

... igazándiból még most sem értem.

Sok mindennel el tud menni az ember ideje. Én például fogtam magam, és kitakarítottam három fogkrémestubus tetejét. Most be lehet csukni őket.

Később elmegyek majd rendberakni a csavarokat is.