„Minden állampolgárnak egy héten egyszer legalább egy állampolgárt meg kell nyugtatnia.

Amiért az még nem nyugtatott meg senkit a héten.
Amiért az még nem vigasztalt meg senkit a héten.
Amiért az még nem nevettetett meg senkit a héten.
Amiért az még nem hatott meg senkit a héten.
Amiért az még nem dicsért meg senkit a héten.
Amiért az még nem szelídített meg senkit a héten.
Amiért az még nem győzött meg egy jó ügy érdekében senkit a héten.
Amiért az még nem akadályozott meg egy hiba vagy bűn elkövetésében senkit a héten.
Minden állampolgárnak egy héten egyszer
Legalább egy állampolgárt meg kell vigasztalnia.
Amiért az még nem nyugtatott meg senkit a héten.
Amiért az még nem vigasztalt meg senkit a héten.
Amiért az még nem nevettetett meg senkit a héten…"

Bementem, kértem egy egy tollat, lerajzoltam a szomorú Scipiót, és mindenkit biztosítottam róla, hogy 9.-én mindez menni fog. Ő rámvillantotta a legszebb "lányfaló"-mosolyát, de nem adta oda a nyakláncát.

Este kamra-színház. "Mi ez?" "Ez itt a realitás. Minden ami ezen kívül van az nem létezik."

Mindent összevetve termékeny nap volt.