Gyereknap

Gyereknapra kaptam energiaitalt.

világnap

Ma van a világűr, Afrika, és az elveszett gyermekek világnapja.
vajon ők is kapnak kedvezményt a vidámparkban?

billentyűk

odafele észrevettem, milyen fura, hogy a bal hüvelykujjammal csak az 1-4-7 gombokat nyomkodom, a többit a jobbal. megint eltörött a tollam hegye, ez úgy tűnik szériahiba.

civilizáció

persze, gondolhattam volna rá, hogy pont azt húzom, mondhatnám, hogy ilyen az én szerencsém, de minek, megtörtént. milyen levese van? a pénztáros lány nem agresszív, inkább fásult. nem akar rosszat, de már régóta csinálja. az ujjai szinte nem is látszanak miközben megnyomja a megfelelő kombinációkat. nem lehetett egyszerű megtanulni, nagyon sok gomb. meleg. a válasz egy félmosolyon keresztül érkezik, érezhető hogy a középkorú úr nem először süti el, és most örömmel, bajuszát mosolygósan kicsit megrángatva figyeli mit lép erre a hölgy. előttem áll, alacsony, öltönyt visel, de valahogy rendezetlen. miért pont a legvékonyabb lapot kellett kihúzni? nem hagy nyugodni. szerinted nem kéne még rágyúrnom ibizára? a hang dallamos, nem túl erőszakos, de azért magabiztos. szőke, felzselézett hajú fiatalemberhez tartozik. szintén öltönyben - itt csak kevesen nem - de még így is próbál lezsernek látszani. mert tudod, ez nálam úgy van, hogy magyarország közigazgatási körzetén belül párkapcsolat a párkapcsolat. az számít. de ha onnan kikerültem, onnantól csak lukak vannak, meg jó mellek. vele szemben rezignáltan ül a másik. néha felröhög, de inkább kötelességből, mint a jó vicc miatt. mást gondolok- ez látszik rajta, mégis ott ül, és figyelmesen hallgat. kedvelheti a szőkét. rajta nincs öltöny. a szőke előtt lasagne van, a bicepszét mutogatja. már két hete nekiálltam, jobban is nézek ki szerinted. vigyek magammal valami zöldet? azt mondják az jól áll, meg szeretik az ottani lányok. mondtam is tegnap anyámnak ne hivogason annyit. kicsit elszégyellem magam. látod, nagyobb problémái vannak. legközelebb úgy is ötös lesz.

#20

megettem egy kefírt, hozzá megfelelő eloszlásban sajttal, kinyitottam a közepén a könyvet, utánanéztem a szerzőnek, és most megint azon gondolkozom nem kéne-e inkább aludni egyet. hiába, a vizsgaidőszak kreatívvá tesz.

"eljutottam odáig, mint tizenhétéves koromban, hogy nincs értelme csak latinul tanulni (...)"

0525

Reflektor

ez úton is.

Irónia

Nyertem egy bicikliülést.

Comic

önvád

Ellopták a kerekeim. most gondolkozom ilyenkor mit szokás érezni.

Lámpa

Két napja úgy érzem, lámpák égnek, közvetlen mögöttem.

hit

kiskoromban mindig azt hittem, hogy ha gyorsabban veszem este a levegőt, előbb lesz karácsony

köszönés

sima, még tán a szocializmusból hátramaradt kerekes, fotelszerű szerkezet volt. kis karfáiba lehetett kapaszkodni, meg volt neki egy afféle biztonsági öve is, hogy az ember tényleg kényelmesen érezze magát. hátulról a támla tetejénél meg lehetett fogni, hogy egyszerűbben lehessen gurítani. a támla mögül még ki lehetett hajtogatni két, körülbelül 45 fokban hátrafelé meghajlított tartót, illetve az ülés alól is elő húzható volt két egyenes fogantyú, ezek segítettek , hogy a két markos legény a lépcsőn úgy tudja felemelni és lefele vinni a széket, hogy a benne ülőnek ne kelljen kényelmetlenül előre, vagy hátra dőlnie. biztonságos szerkezet, de azért idős. ahogy mentek lefelé, a lépcsőn a napfény elárasztotta a gangot, aranyos színekben csillant meg a korlátnál álló, munkájukat, tevés-vevésüket a jelenet kedvéért abbahagyó szomszédok mosolygó arcán. integettek, vidám mosollyal, látszott rajtuk, hogy kicsit aggódnak, de azért vissza várják. ő pedig csak ült, kicsit aggódva kapaszkodott a karfába, de felnézett, és mosolyogva felintegetett a szomszédoknak. nem lesz semmi baj, hamarosan jövök vissza, még beszélünk.

frissítő

ez úton szeretném megköszönni annak a szép, sárga sportkocsinak, és a benne ülő, két, szívükben gyermek, de lelkükben szép úriembernek, hogy viszonylag nagy sebességük ellenére is, már messziről felismerték milyen nehezen indult a mai napom, és biztos milyen fáradt vagyok, és kedvesen, önzetlenül, ám gyermekien kacagva előzékenyen felgyorsítottak, hogy pont akkor érjenek a kátyúban tegnap óta összegyűlt, friss, finom, üdítően hűs, a reggeli szélben lágyan fodrozódó, enyhén habzó esővízhez, amikor biciklimmel én is megfelelő közelségbe kerültem hozzá, és álhatatosan bravúros kormánymozgással java részét az arcomba juttatták, frissítő gyanánt, ezzel ismét megerősítve emberekbe vetett hitemben.

csehov

#19

azt álmodtam, hogy nem tudok szövegkörnyezetet találni annak a szónak, hogy zsiráf.

milyen szerencse, hogy nem így van.