Belecsap Önbe a villám, amitől meggyullad a ruhája, pár jóindulatú gyalogos lehugyozza, de ez nem segít, viszont annyira megrémül tőlük, hogy az autók elé ugrik és széttrancsírozzák - vagy inkább matricát kapar?Imádom a Blikk - reklámokat.
hajnal négykor felébredni, megfejteni egy keresztrejtvényt, majd rájönni, hogy Tatár Györgynek van wikipédiás cikke, jegyzete azonban nem..., hát, fura egy érzés mondhatom.
- ..."csokonairól írott kritikájában egy szem igazság sincs"
- írta csokonai "ittzés" máté. tudom hogy megy ez
- miközehozzá az iccésnek??
- beillett a neve a lyikba, amit az aposztrófok keltettek
- félek, korlátolt vagyok ezen a szép estén
- Vitézt kilőjük, marad egy luk. belenyomunk két "-t, hogy ne legyen látványos. akkor már kell közé valami, jött az Ittzés mert miért ne. különben is olyan mint egy melléknév: hogy milyen? Ittzés
- de hogy lesz a mihályból máté?
- az ittzéshez pedig egyértleműen máté kell, mert az ittzés mihály, az olyan, mintha a mihály
itt zés lenne, ott viszont nem
itt zés lenne, ott viszont nem
ma reggel elütött egy taxi. ez bennem folyamatokat indított meg. többek között például egy igen érdekes nyelvit, amikor olyan szavakat is kívántam, amikről korábban azt se tudtam hogy ismerem őket.
a taxisban is elindíthatott valamit, mert letekerte az ablakot, és megkérdezte hogy vagyok.
azt feleltem, örömömben a lábam se éri a földet. nem értékelte.
a taxisban is elindíthatott valamit, mert letekerte az ablakot, és megkérdezte hogy vagyok.
azt feleltem, örömömben a lábam se éri a földet. nem értékelte.
Réges rég, vagy három éve volt ez a zene, ami azt a trilógiát kísérte, konkrétan úgy a harmadik rész felé. Sok kórus volt benne, mégtöbb dob, és mindezt amolyan elektronikus-szimfonikus prüntyiprüntyi kísérte. Kellemes volt fülnek szívnek, lehetett rá jókat bajvívni, amikor épp olyanja volt az embernek.
Most meg ülök itt, nyolcadjára megy le csak a mai nap folyamán, miközben a dekorlányok egymás hasát mutogatják.
Hova lesz így a gyerekkorom?
Most meg ülök itt, nyolcadjára megy le csak a mai nap folyamán, miközben a dekorlányok egymás hasát mutogatják.
Hova lesz így a gyerekkorom?
egy viszonylag dekoratív, középkorú hölgy egyszercsak elémállt, felemelte a kezében lévő ruhát, és kérdő tekintettel rámnézett. bólintottam, mert voltaképp jól állt neki, de nem értettem miért pont én. szakadt gatya volt rajtam.
később még vagy öt másik ruhát is hozott, azok nem tetszettek annyira.
aztán elálltam a tükör elől.
később még vagy öt másik ruhát is hozott, azok nem tetszettek annyira.
aztán elálltam a tükör elől.
Viktorka, és Fannika szemközt ültek a mamával, aki egy széken csak alig fért el, de azt látványosan tette. Viktorka egy Levente nevű kulcstartó-békával püfölte Fannikát, aki cserében a mamát rugdosta, és jelentősen megviselt egy könyvet. háború volt, körmökkel, sikolyokkal, és kilátásba helyezett pofonokkal. részemről legközelebb nyitvahagyom a vonatajtót.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)