Réges rég, vagy három éve volt ez a zene, ami azt a trilógiát kísérte, konkrétan úgy a harmadik rész felé. Sok kórus volt benne, mégtöbb dob, és mindezt amolyan elektronikus-szimfonikus prüntyiprüntyi kísérte. Kellemes volt fülnek szívnek, lehetett rá jókat bajvívni, amikor épp olyanja volt az embernek.

Most meg ülök itt, nyolcadjára megy le csak a mai nap folyamán, miközben a dekorlányok egymás hasát mutogatják.

Hova lesz így a gyerekkorom?

Nincsenek megjegyzések: