Réges rég, vagy három éve volt ez a zene, ami azt a trilógiát kísérte, konkrétan úgy a harmadik rész felé. Sok kórus volt benne, mégtöbb dob, és mindezt amolyan elektronikus-szimfonikus prüntyiprüntyi kísérte. Kellemes volt fülnek szívnek, lehetett rá jókat bajvívni, amikor épp olyanja volt az embernek.
Most meg ülök itt, nyolcadjára megy le csak a mai nap folyamán, miközben a dekorlányok egymás hasát mutogatják.
Hova lesz így a gyerekkorom?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése