az ügyintéző már látásból odaköszönt, és lobogtatta a sorszámom, pedig késtem. nem sokat, csak ahogy szoktam. odafent béke volt, és névsorolvasás, viszonylag elsők között jutottam be. bent mindenki üdvözölt, bár a főorvos már csak a hajamra emlékezett, meg hogy feküdtem. búcsúképpen megütögette a bokám, és barátságos mosollyal közölte:
- Hétfőn már moshat lábat fiatalember, hétfőn már moshat.
erről most egy másik kalandor jutott eszembe.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Néha nem kis fejfájást okoznak ezek a bejegyzések. De nem adom fel...
nagyon helyesen teszed. a lábam az meg javulgat, bár momentán gyökérmód fáj.
Megjegyzés küldése