az ügyintéző már látásból odaköszönt, és lobogtatta a sorszámom, pedig késtem. nem sokat, csak ahogy szoktam. odafent béke volt, és névsorolvasás, viszonylag elsők között jutottam be. bent mindenki üdvözölt, bár a főorvos már csak a hajamra emlékezett, meg hogy feküdtem. búcsúképpen megütögette a bokám, és barátságos mosollyal közölte:

- Hétfőn már moshat lábat fiatalember, hétfőn már moshat.

erről most egy másik kalandor jutott eszembe.

2 megjegyzés:

DeluksZ írta...

Néha nem kis fejfájást okoznak ezek a bejegyzések. De nem adom fel...

Mr.G írta...

nagyon helyesen teszed. a lábam az meg javulgat, bár momentán gyökérmód fáj.