filmvers

Mikor a gyermek gyermek
volt, karját lóbálva ment...

patak helyett bőgő nagy folyót akart...
s e tócsa helyett... a tengert.

Mikor a gyermek gyermek volt,
nem tudta, hogy ő gyermek.

Mindennek lelke volt még
és egy volt minden lélek.

Mikor a gyermek gyermek volt,
semmiről nem volt véleménye.

Nem volt megrögzött szokása,
elszaladgált a helyéről, törökülésben ült...

forgója volt a fejebúbján és
nem grimaszolt... ha fényképezték.