két hétig gondolkoztam rajta, mit is írok majd az ötszázadik postba. valami nagyot akartam. ütőset. olyan megemlékezést az elmúlt nem-is-tudom-én mennyi időnek. egy ilyen kis agyvihart. ami mulattat, de gondolkozást is ösztökél.

ez az ötszázhetedik postom.

ennyit a tervezésekről.

Nincsenek megjegyzések: