Tales From Far Beyond

"Rémálom. Látja, ahogy a tészta kino, kifolyik a teknobol, egyre csak no, dagad, szétterül a világon. Iszonyú tésztatömeg. Tészta-apokalipszis. Lehull a lepel, a tészta leple. De alatta is csak tészta. Tésztából vágtat elo az öt lovas is, persze. Elhúznak a tésztába.
Tészta Ég és Tészta Föld. Új Tészta - a réginek annyi! A keletlen tészta, íme hát megkelt! Nem hiába mondták: Keletrol jön a Tészta. Nem viharzó fergetegként, hordaként, vágtatva-kaszabolva, ó nem! Lomhán hömpölyög, vonul, árad. Sárga tészta, zöld tészta, mindenfelol. A tészta ömleteg. Rádagad a világra. A világ mint tészta és gyúródeszka. Kezdetben volt a tészta. A végén is az legyen hát, a Teremtojét neki!

Itt a tészta, itt van újra! S mint mindig, most is szép nekem! Jön, jön, s mindent beföd. Itt-ott még átüt a tésztán egy arc - réveteg tészta-arc - kinyúl egy kéz, kidudorodik egy láb, ámde hang - Vox! - sehol. A tészta nem beszél. A tészta hallgat. Még a pusztában sem kiált már senki. A pusztában is a tészta az úr.
A puszta tészta."