"Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg."

said Mr.G at 22.3.08 in: ,

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Néha harapunk. Fényes fogaink
vértjén csattogva törik a csók
és apró vércseppek koszorúja
lebben a homlokunk felé.
Csak kúszik, kúszik egy csillag
az égen és szerelmünk alatt
bókolva hajlik a fű, tapadnak,
tapadnak a bokrok a szélben,
mint néha szelíd szeretők nyelve
tapad, ha csókban összeér.

1929. július 9

2008. márc. 23. 23:45:00
Mr.G írta...

világokat igazgatok:
üveggolyókkal játszom.
Nem szeretnek a gazdagok:
árva gyereknek látszom

2008. márc. 23. 23:57:00

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)