A múltkoriban is, jött egy ilyen úr, amolyan kézhátratevős hatvanéveses kinézettel, meg vizslával, ami nem is az övé, de azért szereti. Azt mondta szereti a jó embereket, mert a jó embereknek szép a lelkük, és a szép lelket a kutya is szereti, mert tudjuk, hogy sokan azt hiszik hogy ő voltaképpen hülyeségeket beszél, de csak azért, mert azok mind nem tudják, hogy voltaképpen ők a hülyék, és emiatt azt hihetik, hogy a kutya tulajdonképpen buta állat, pedig ez nincs így, bár a múltkor is majdnem nekiment az ajtónak, de a kutya ettől még okos állat, mert felismeri a gonosz embereket, mert a gonosz embereknek gonosz a lelkük is és azt megérzi a kutya is és...

Mi köszöntünk neki. Aztán bólogattunk. Aztán játszottunk a kutyussal. Aztán elmentünk tavaszra vadászni.

Nincsenek megjegyzések: