egyszercsak egy képet dugnak az orrom alá. rajta hatalmas fekete-fehér füves sztyepp, közepén kisgyerekkel, amolyan enyém-a-világ tekintettel, lába alatt labda. pöttyös. rögtön megkedveltem a srácot, volt benne valami Bendegúzos. a mágus meg csak állt, és vigyorgott, és elmesélte, azon a napon hogyan szerezte vissza az öccsétől a labdáját.

hiába, a hősöknek is el kell kezdeni valahol.
said Mr.G at 22.2.08 in: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)