nevek
Sosem gondoltam még bele, de valamiért majdnem minden tanszéki gépen OKOR a felhasználónév. Varázslatos dolgok ezek a magánhangzók.
csalódás
a mai napig meg voltam róla győződve, máshogy is jártam a világban, elégedettebben, öntudatosabban, kicsit titokzatosan mosolyogva, hisz a többiek tán nem is tudják, az emberek a villamoson, a metróban, ki-ki elmerülve a saját kis világában, nem is veszik észre, pedig mellettük állok, esetenként nap-nap után együtt utazunk, közösek úticéljaink, mégse tudják rólam, hogy nekem ismerősöm A Vadkan, Aki Megölte Zrínyi Miklóst, iwiwen.
aztán ma látom, hogy még nem igazolt vissza.
aztán ma látom, hogy még nem igazolt vissza.
sajt
sokat gondolkozott a néni, hogy milyet is szeretne - nagy volt a választék. a hagymás nem tetszett, a kérgesek túl kérgesek voltak, a kék nagyon szaglott, végül maradt a juhtúrónál, az is jobb, mint a semmi aranyoskám, zacskóba tegye, úgy jobban elfér, bekötni persze nem engedte a száját, a zacskónak mármint, gondosan fizetett, megnézegette, hogy a szebb érméket adja oda, kicsit hajlott volt már a háta, de rém elegánsan állt rajta a kék kockás rövid ujjú ing, meg a kék-egyenes szoknya, jobb karjába vette a juhtúrót, gondosan megigazgatta előbb a táskáját, és úgy, mentében ette, szemenként, miközben megnézte a paprikát, felment manapság az ára, mindennek felmegy, de azért kicsit mosolygott közben, a zöldséges meg vissza, rá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)