Ketten voltak, egy nagy és egy kicsi. Hangtalanul osontak végig a szürke, kihalt folyosón, útközben gondosan ügyelve a cserepes virágokra. A nagy bizonyos időközönként köhintett egyet, és tett egy furcsa fejmozdulatot, amire a kicsi, mintegy válaszképpen, elővette, és megnézte zsebóráját.
Napok óta osontak, ránézésre minden cél nélkül.
Lépteik neszét elnyelte a folyosó csöndje.
A kolostor, amelyben a folyosó húzódott, tegnap készült el. Négyszáz kőműves, tetőfedő, ács, és egyéb munkás dolgozott rajta éjt-nappalt nem kímélve.
Talán furcsa lehet ezt mondani, mégis némileg mind a négyszáz ember azért dolgozott, hogy ezek ketten - a kicsi és a nagy - lopakodhassanak a folyosón, bár maguk sem tudtak róla.
Most épp aludtak. Négyszáz ember hortyogásától volt csöndes a hegycsúcs. A környék is csendesen szundított. A közelben egy örökzöld erdő suttogott szépeket a pirongó, csillagfényes égboltnak. A Hold távolabb, lágyan egyensúlyozott a kolostor tornyai között kifeszített kötélen, majd lassan lepottyant róla.
Hajnalodott.
A két alak - egyik a másik után - néma sikolyokkal vesztek bele az első fénysugarak pusztító sortüzébe, alig pár lépésnyire az annyira áhított ajtótól.

Odabent, a kisfiú újabb nehéz álomból ébredt, és majd két percbe telt, míg verejtékező szorítása a párnán végre elengedett, s az álom maradékát is ki tudta dörgölni a szeméből.
Végigborzongott, majd lassacskán hozzáfogott a reggeli mosakodáshoz. Mire felöltözött, s kiért az ebédlőbe, már szinte teljesen el is felejtette azt a két alakot.
A kicsit, és a nagyot.

- megváltoztál.
- megváltoztam.

rá kellett jönnöm, h nem kedvelem azokat a blogokat amelyeknek van olyan címkéjük, hogy brühü.

"Tudod Sóder, az étel olyan mint az élet. Néha az ember nagyobbat harap belőle mint amekkorát bír, és akkor azon kapod magadat, hogy mindent telehánysz életettel. [...] Bizony, az élet néha undorító, úgyhogy mindíg tarts magad mellett egy vödröt!"

Ma láttam egy mesét, amiben a kisfiú (aki egy lila lányos macska volt vékony hanggal) annyi fagylaltot evett, hogy az óvó és féltő professzor - apalény (aki viszont egy kék rúdszerű valami volt fogorvosköpenyben, einstein-bajusszal) merő szeretetből csinált neki egy fagylalt embert - aki folyton a saját testével etette innentől kezdve.

Igazándiból nem tudom mikorra heverem ki.

a sötétben hangosabbak a gondolataim. pusztába kiáltott szó, vagy mifene.

"Azt utálom a nyárban, hogy bármilyen tej megromlik a harmadik napra, és itt maradok üres kávéval. Csak hogy ne legyen semmise tökéletes."

Text és a homokvárépítés

zaj, villódzó fények, még több zaj, ropogás, autók, repülők, ki tudja még mi minden más, hajók is. angyalok ölnek ördögöket, emberek embereket, fegyverrel, késekkel, tőrökkel, kardokkal, vérrel, szóval, termékekkel, rúzsokkal, táncokkal és hülye ruhákkal, zenékkel, meg nem értett hősökkel, hősnőkkel, hősnőkért, itthon, máshol, áremeléssel, leszállítással, bkv-vel, izzadsággal, porral, kosszal, mocsokkal, állatokkal, állatokon, állatokban, hóban, fagyban, két kézzel, egy kézzel, ahol érik, ott rúgják, mocskos világ, tiszább szobák, korai kezdések, régi jó legények, hétköznapi harcok, elvetemült gonosztevők, kismamák, nagymamák, a hihetetlen zajos-mocskos-véres-izzadós egyveleg körtáncban egymás után, miért nem vesz porszívót, adunk hozzá lejátszót, ajándék 990-ért, elmúlt a karácsony...

megint nem találom a távirányítót.

a pissoire tündér egy kedves idős néni, fogatlan, ráncos, ragasztott, zöldessárga műanyag szárnyakkal és egy wc-pumpából átalakított varázspálcával, természetesen korrekt takarítós papucsban és ruhában, aki, fel felbukkan a pissoire mellett, és időnként így kiált fel:
"Nini! Egy F A L L O S Z!", majd ott hagy egy garast cserébe.

a garas persze mindezt utálja, mert csomó magyarázkodással jár, hogy miért vizes a ruhája, hogy került oda, meg a család se igazán érti, h hova lett, és nemegyszer igen hosszú az út is hazáig.

de a lényeg természetesen a fall-osz (a fall offból) .

korán kezdtük mi ezt, nagyon korán

- "Dekrepitáció, dekrepitálás. Nyelv: francia. kristályoknak hevítés hatására bekövetkező, gyenge, pattogással kísért szétesése." na ezt pl úgy olvastam: királyoknak hevítés hatására bekövetkező, gyenge pattogással kísért szétesése

- én úgy, h kislányoknak, de az a bekrepitálás.

eyt a syar billentzűyetet.

"Róbert (latinosan Robertus de Fluctibus), angol filozofus, szül.Milgateben (Kent) 1754., megh. Londonban 1637 szept. 8."

"Kiválóbb műve: Utriusque cosmi, majoris et minoris, metaphysica, physica atque technica historia (Oppenheim 1617)"

Ég a napmelegtől a kopár szik, szajha?


sokan úgy gondolhatják, a fönti mondat a cikk linkelhetőségének érdekében, egy humorosabb pillanatomban született. holott nem.

ez történik, ha túl sokáig olvasol netet.

"Olyan vagyok, mint a térdszalagrend, hogy rossz az, aki rosszra gondol..."

"Az emberek akkor kezdenek el magukkal foglalkozni, amikor senki nem akar velük foglalkozni."

(a maszturbációról)

"Ezt nem fogja elfogadni senki, mert erre nagyon rövid az idő."

"[...]egyébként minden ember tűzimádó, mert a tűz volt az, amiből kicsiholták a civilizációt."

"A zsiráfról sokminden elmondható, [..] minden gyerek szereti, minden felnőtt is szeretheti, csak egy dolgot nem mondhatunk el róla, hogy okos."


Perlaki Tamás előadásán jártunk

hülye dolog is az, mennyire kevés vicces dolgot tud mondani az ember, ha leönti a nadrágját.

hajnal három elmúlt, és még mindíg jóbarátok bakikkal próbálok elálmosodni.

nem megy.

Érdekes, hogy a pulinak és a komondornak nem hullik a szőre, a többi kutyának pedig igen, a delfinnek viszont nincs evolúciós őse, csak intelligenciája.

olvasgatok

vajon tudhatja-e az ember biztosan, hogy nem laci

Magányos vasárnap

alszik a macska
nem megy a tv
nincs otthon senki
holnap meg munka

Toksoki Áron versei

"apám a múltkor arra ébredt, h ül a laptopban és ezerrel vakarózik"

lázadni emberi dolog

- már mik?
- szekrényeim.
sztem
van egy nagy szekrényem
amiben htul
hátul
vannak még más szekrények is
az elfeledett korok szekrényei
más emberek szekrényei
az elhagyott tárgyak szekrényei
a rossz álmok szekrényei
meg még pár másik
úgy sejtem, hogy valahol kell lennie egy fiatalkori szerelmek szekrényének is
egy másikban pedig én állok mint rupert a bohóc
na abban tartom a fél pár zoknijaim másik felét
igyak még kávét?

- és mér raksz te rendet?
- azt hiszem ennek köze van az újévhez, a szivarhoz, és a halálbüntetés visszaállításához, amit anyám kilátásba helyezett, amennyiben másként döntenék

megtaláltam a gombfocijaim. egy lego-s dobozban voltak, a szekrényemben lévő kőkorszaki NDK-s utazótáska alatt a scanner mellett.
tulajdonképpen ideje volt már elkezdeni a rendrakást.
tulajdonképpen.

rám találtak
ők rám vannak találva
én rám vagyok találódva
(én rém vagyok találódva
én rám vagyok tálalódva
én rég vagyok tálalódva)

kimegy az utolsó és rámoltja a villanyt.
boldog új évet nektek is.

pontosan melyik az az élethelyzet, amiben jóvágású, inkább vágású, de mindenesetre jólszituált férfiemberek egymás függönyéről beszélgetnek?

most már a hatszázadikon gondolkozhatok.
illetve egy bizonyos típusú szürke garbó elterjedési hálójának mintázatán (általában középkorú, az üzleti életben ilyen-olyan részt vevő - vagy önmagukat résztvevőnek hívő - férfiembereken tapasztalni, természetes előfordulási helye szerint).

valamint - ki tudja miért - általában szimbiózisban él a "JUJJANCSIODANÉZZDESZÉPKABÁT" nevű lényekkel.

pulcsi az embert, vagy ember a pulcsit?

mondd meg ki vagy, és leszólom a pulcsid.

variálhatok egy témára?

a blog a depresszió válasza a kis műanyag-virágos borítású leányka-naplókra.
az alkohol öl, butít, és bloggerré tesz.

-

alapvetően kétfajta ember létezik. minden más a privi.hu-n. (avagy van-e élet a privi.hu-n túl)
(avagy van-e élő a privi.hu-n túl )

-

ha még valaki megpróbálja a hátam mögött élni a társadalmi életét, előveszem a műkörmös ládám.
(műkörmös ladám)

-

vers arról, hogy nincs mit csinálni

nincs mit csinálni,
vers se jön már ki,
nincs mit csinálni,
bárcsak halnál ki.

nincs mit csinálni,
kávé, zabálni,
nincs mit utálni,
mert lassacskán mindenki hazament.

-

mostanában egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy nem fejezek be...

- és miután még a legalapvetőbb mondatait is ellőtte, hősünk felkerekedett, hogy a Posterdő Öreg Királyától ellopjon egy mondatot.

"- Ha nem volna ilyen jókedvem, megütne a guta a méregtől."

hétfő van.

- Fordítsunk hátat az agresszivitásnak!

megnéztük a pánikot

Kid #1: There are three species of ponies.
Kid #2: One with a horn, one without, and mer-ponies who play water polo all day.
Kid #1: And there's also a dragon.

innen

két álmom is volt ma. egymással harcoltak, én meg próbáltam kibékíteni őket. betettek a családi vacsik, na.

- nem kell úgy letörni! ha nem találjuk meg, amit keresünk, eljön az Apokalipszis!
- tényleg? ezt csak úgy mondod...

- I Have Things To Do.
- I Hate Things To Do.

két hétig gondolkoztam rajta, mit is írok majd az ötszázadik postba. valami nagyot akartam. ütőset. olyan megemlékezést az elmúlt nem-is-tudom-én mennyi időnek. egy ilyen kis agyvihart. ami mulattat, de gondolkozást is ösztökél.

ez az ötszázhetedik postom.

ennyit a tervezésekről.

lennének kívánságaim, de a franc se tudja. na.

...
az a kicsi bolyai volt, aki szobafestéskor a szoba közepén ült, és sírt, h elfogy a szoba?

az vajon minek számít, amikor egy alapvetően videoátékra épülő filmben a főszereplő apja (!) megjegyzi a nagy epikus harc közben, hogy "ez nem videojáték fiam, ez a valóság"?

"- mi tudnánk neked segíteni!
- a barátaid és az apád nem bízik bennem!
- de én igen.
- rendben van, követlek, bárhova is!"

csak én látom a logikai bakugrást?

nyomkodom a távirányítót. magyar 1. magyar 1. magyar 1. magyar 1.
megnézem az elemeket. jók. megnyomom újra a gombot. magyar 1.
a szenzor tiszta. a gomb is jó. magyar 1. magyar 1. magyar 1.
inkább nem tévézek ma este sem.
magyar 1.
magyar 1.

- de kívánj!
- hát, inkább majd áttestálom valakire. én meg fogok egy ásót, és teszek egy szívességet.

lehetne ez a mottóm. bár akkor dániában laknék, és versbe szedve mondanék nagy dolgokat, régen.

és nézzétek és úristen ott is mekkora kosz van! ez is tiszta ragadós meg minden... rajtam van a szemüvegem, ugye?

vendégek jönnek.

- van még abból a majonézes salátából?
- sajna most fogyott el.
- dejó úgyis utálom.

a karácsonyi vacsorának saját gravitációs mezeje van.

karácsony van. ilyenkor bizony máshogy köp a postás az utca porába. máshogy szemerkél az eső a didergős utcákon, és máshogy motyog a néni a bajsza alatt a sarkon. máshogy fröcsköl le a busz, máshogy száll föl a járókeret, és utána a néni. máshogy működnek ilyenkor az emberek - valahol ebből lesz az egésznek varázsa.

na persze a dologhoz hozzá tartozik az is, hogy vélhetőleg minden fel/leszálló, utcán álló, sétáló, vezető, totyogó, motyogó, zsörtölődő, örömködő ember mögött ott van egy háttértörténet, benne sütik, és mézeskalácsok, és veszekedések, és elpusztíthatatlan sütőpapírok, és elszenesedett sütimaradékok.

végül lett süti, volt bor, vidám taxis, prágai emlékekkel, karácsonyfa kicsiben és nagyban, vitaindító beszéd a huszonévesek pszichoszociális elmaradottságáról, és általában a társadalom visszafejlődéséről Nógrádi Péter kapcsán, és természetesen aztán jól meglepődtünk.
később aztán hazajöttünk, elmondtuk az elmondanivalót mindenről, és tényleg meglepődtünk. például megtanultam csomagolni. azon nagyon.
karácsony van.

ha jól csinálod, csak elsőre ijesztő.

az első tepsi egész finom.
a második beleragadt a sütőpapírba, a mentési akció még folyik.
a harmadik ennek következtében odaégett.
a negyediken a cukormáz mindenfélére hasonlít, és hozzáragadt a papírhoz (ismét).
az ötödik még készül, de juszt is mosolyogni fogunk.

félek a karácsonyi kaláka-lemezektől.