köszönés

sima, még tán a szocializmusból hátramaradt kerekes, fotelszerű szerkezet volt. kis karfáiba lehetett kapaszkodni, meg volt neki egy afféle biztonsági öve is, hogy az ember tényleg kényelmesen érezze magát. hátulról a támla tetejénél meg lehetett fogni, hogy egyszerűbben lehessen gurítani. a támla mögül még ki lehetett hajtogatni két, körülbelül 45 fokban hátrafelé meghajlított tartót, illetve az ülés alól is elő húzható volt két egyenes fogantyú, ezek segítettek , hogy a két markos legény a lépcsőn úgy tudja felemelni és lefele vinni a széket, hogy a benne ülőnek ne kelljen kényelmetlenül előre, vagy hátra dőlnie. biztonságos szerkezet, de azért idős. ahogy mentek lefelé, a lépcsőn a napfény elárasztotta a gangot, aranyos színekben csillant meg a korlátnál álló, munkájukat, tevés-vevésüket a jelenet kedvéért abbahagyó szomszédok mosolygó arcán. integettek, vidám mosollyal, látszott rajtuk, hogy kicsit aggódnak, de azért vissza várják. ő pedig csak ült, kicsit aggódva kapaszkodott a karfába, de felnézett, és mosolyogva felintegetett a szomszédoknak. nem lesz semmi baj, hamarosan jövök vissza, még beszélünk.

Horko-ló

nagyim monodrámát ad elő horkolásból.

van mély, szörnyszerű. vékony szűzlányos. huhogó befúj-a-szél-az-ablakon-os. meg ilyen füttyögős, megy a csillagszemű lovon a szőke. kíváncsi vagyok csata lesz-e. mármint kard-hang.

na, nem elkezdett kattogni?

#17

láttam egy tangózó hontalant. szép, egyenletesen táncolt. nem figyelt másokra, pedig többen örültek neki.